Egy olvasóm ötlete volt, hogy készítsek Ask.fm oldalt, ahol az olvasóim és a követőim feltehetnek nekem kérdéseket, én pedig válaszolok rá.
Először rettegtem az ötlettől. Arra gondoltam, hogy te jó isten, ismét megtalálnak azok, akik szerint „a fél internet engem utál” és arra használják a névtelenség álcáját, hogy belém kössenek. Ám egy kis hang arra bíztatott, hogy álljak a sarkamra és ne foglalkozzam azokkal akik szerint nem vagyok jó író, és sosem lesz belőlem újságíró, dacára hogy azt tanultam egész életemben.
Na mindezt félretéve, végül engedtem a kérésnek, és elkészítettem az Ask.fm-es profilom. Napokig senki sem kérdezett tőlem, igaz, én se hirdettem nagyon az oldalt. Aztán, amikor végre volt bátorságom megmutatni a világnak, hogy én is szívesen válaszolok, kiraktam a facebook-oldalamra a linket és vártam, hogy mit kérdeznek tőlem az emberek.
Néhány a kérdések közül:
– Ha a Marsra mennél, mi az az egy dolog, amit magaddal vinnél?
– Volt valaha étkezési zavarod vagy depressziód? Ismersz valakit, aki ezekkel küzd? Mit ajánlanál nekik?
– Mi lenne a címe az önéletrajzi regényednek?
– Van valami történet a profilképed mögött? Mi az?
Ezek még ártatlan kérdések voltak, amik nem is okoztak kellemetlenséget, de volt egy témakör, ami valahogy a régi kukacoskodó időket hozta vissza számomra. Íme a kérdés:
Lera, ha nem szereted az előítéleteket, akkor te miért ítélkezel mások fölött? Sokszor hallok vissza rólad olyat, hogy mások háta mögött leszólod azokat, akiket nem is ismersz. Nem félsz, hogy ez egyszer visszaüt?
Válaszoltam rá, nem voltam pukkants, vagy gonosz, sem pedig fennhéjázó, de ezt még számos egyéb, az én előítéleteimről szóló kérdés követte. Egy darabig bírtam, ám azt gondoltam, eddig és nem tovább. Az utolsó kérdésre, ami ezt a témát boncolgatta, ezt válaszoltam:
Szia!
Nem ismerlek, de nagyon látom, hogy leragadtál ennél az “én mindenkit utálok és kibeszélek a háta mögött” témánál. Nem szoktam aljasul beszélni másokról, ha valakinek kiadták a regényét, oké, jó neki! Ügyesebb volt mint én, ezt elismerem. Az pedig, hogy néha egy-egy neten olvasott sztorit nem értek az úgy érzem az én hibám, de talán te is voltál úgy, hogy nem értetted, mit akar kihozni ezzel a szerző.
És köszönöm, tisztába vagyok azzal, hogy nem figyelnek rám oda az emberek, mert nem vagyok elég jó! Bár úgy vélem ezen lehet változtatni. Nem én vagyok az az ember, akit a netnek utálnia kellene, az ég szerelmére, nem bántottam senkit! Nem értem, miért ilyen ellenséges velem pár ember.
Amióta írok kaptam már hideget, meleget nem egyszer. Ezért kellett bezárnom a blogjaimat, ami úgy piszkálta a csőrét páraknak. Elérték, amit akartak, becsuktam őket, nem publikálok a neten, elárulnád, hogy miért nem tudtok már békén hagyni?!
Egy-egy ilyen üzenet úgy érzem én vagyok a legrosszabb ember a Földön aki mindenkinek csak ártani tud. Ha ártottam valakinek, akkor jelentkezzen és esküszöm bocsánatot kérek azért, mert megbántottam.
Látjátok, ezért féltem a neten kapott kérdésektől. Mert tudtam, hogy azok, akik egyszer a már rám ripakodtak és irigy gonosz, aljas lénynek neveztek, azok megtalálnak és nem hagynak élni. Szerencsére, ezután a válasz után nem jöttek ilyen kérdések, és ma már mosolyogva használom az Ask.fm-et.
Tehát ha kérdésetek van, csak tegyétek fel nyugodtan, itt a profilom: http://ask.fm/SaleraMatthews
Ha pedig szeretnétek értesülni a legfrissebb cikkekről, vagy a napi gondolataimról, akkor lájkoljátok a blog facebook oldalát, amit itt találhattok meg!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: