Hol is kezdjem?
„ Az elején, Lera” – szólhatnátok a képernyő túloldalán hozzám, és igazatok is van. Szóval, talán több oka is van annak, hogy miért írok álnéven.
Az első: Tetszik, hogy más nevem lehet!
Már az első irományaimat is úgy írtam, hogy nevet változtattam. Ha jól emlékszem, a legelső nevem Alicia Conor volt, de voltam már Salina, sőt J. csak így egyszerűen. Most felmerülhet bennetek a kérdés, hogy miért is volt annyi nevem? Nos, először is, azért, mert nem találtam meg a tökéleteset, valahogy egyiket sem éreztem a megfelelőnek.
A második: A védelem!
Amióta írok, bizony sokszor rám akaszkodtak és nem akartam, hogy valaki az én nevemmel tegye tele az internetet, ráadásul negatív értelemben.
A harmadik: Az Időtlen Kötelék
A regényeim legkedvesebbike, épp ezért, úgy döntöttem, hogy ehhez igazítom az írói nevem is. Hogy jutott eszembe? Arra gondoltam, hogy lehetne egy olyan szereplőm, aki jól ismeri Caleb és Saline történetét. Így elkezdtem játszani a nevekkel, ekkor találtam rá a Saline és az Erika név keresztezéséből kialakult Salera névre.
Külön jelentése nincs, legalábbis a szótárakban sehol sem találtam, ám a történetbéli nyelven a Salera mesélőt jelent, ami a leányzó életét és a történetben betöltött szerepét illeti, nagyon is találó. Ja, hogy ezt elfelejtettem megemlíteni? Igen, Salera Matthews, az Időtlen Kötelék valóban szóban forgó szereplője, aki sokkal később csatlakozik a csapathoz és ő a Kövesd a fényt! című történetem főhősnője.
Az olvasóim azonban előszeretettel szólítanak Lerának, ami talán mosolyogtató, de engem Ady Endre nagy szerelmére, Lédára emlékeztet. Tudom, messze vagyok tőle, mint Makótól Jeruzsálem, de úgy vélem, ha valakinek becenevet adunk, az egy jelzés, hogy szeretjük. Tudjátok, ezért is neveztem el az olvasóimat, Manócskáknak.
Mert szeretem őket!
Bizony, imádok minden kis Manót, aki a képernyő mögül figyel engem. Legszívesebben mindegyikőtöket megölelném, de olyan erősen, hogy még a szusz is elhagyná. Hát igen, ez vagyok én!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: